Vizes, salétromos falak utólagos szigetelése és szárítása

A nedvességtől és a benne oldott sóktól károsodott falak állapotáért a vízszintes szigetelés hiánya, vagy a vízszintes szigetelés hibája miatt a kapillárisokba felszívódó talajnedvesség a felelős.
A külső felületeken behatoló csapadék és a lábazatokon felfröcsögő víz miatt átnedvesedhetnek a falak. Sok esetben a talajjal érintkező külső falfelületek nem, vagy csak nehezen hozzáférhetőek. A hagyományos külső oldali szigetelés készítése nagyon költséges, sőt gyakran lehetetlen.
A salétromos, vizes, dohos és nem szigetelt falaknál gazdaságos és megbízható megoldást jelent az injektálással kialakított szigetelési rendszer, melyet egy felújító vakolattal kell csak kiegészíteni.

Az injektálási eljárás folyamán az épület anyagszerkezetébe (tégla, fal, beton, zsalukő stb.) vízzáró vegyi anyagot juttatunk. Az injektáló anyag a telítés és a lezajló vegyi reakciók után jelentősen növeli az adott építményszerkezet vízzáróságát.
Az injektálás célja lehet víznyomás elleni védelem, vagy talajpára elleni víztaszító impregnálás.
Pincék esetén külső határoló talaj megbontása nélkül belső oldalról injektálással megbízható víznyomás elleni szigetelőréteg alakítható ki a falazatban, vagy kialakítható az a fal és a talaj határoló felületén. (lásd: tömbszigetelés.)
Földszinti falak talajból felszívódó nedvesség elleni védelmére az injektált vízszintes vízzár kialakítása hathatós megoldás. (lásd: szigetelő membrán.)

Injektáló anyagok:

A vízszigetelési feladatokra leginkább bevált injektáló anyagok a szilikát, cement, a szilikon-mikroemulzió, az akrilát és a poliuretán gyanta alapú injektáló anyagok.
Az injektáló anyagnál figyelembe kell venni a szigetelési koncepciót, az injektálandó közeget és a nedvességterhelés mértékét. Az alkalmazott injektáló anyagnak kompatibilisnek kell lennie a szigetelendő építési anyagokkal, illetve nem okozhat olyan kölcsönhatást, amely során azok károsodhatnak.